2. A barát.

És mikor kinyitottam a bőröndöm láttam, hogy... nem az enyém. Megtaláltam benne Tara cuccait és elérhetőségit, aztán tárcsáztam.
-Halló tessék.-szólt bele a telefonba.
-Szia Tara! Sel vagyok. Azt hiszem elcserélték a bőröndünket.-nevettem
-Figyelj Sel, én éppen félórára vagyok Londontól, de visszamegyek és találkozunk a Big Bannél 1óra múlva jó?-kérdezte
-Akkor 1 óra múlva.-búcsúztam el és leraktam a telefont.
Levittem és beraktam a kocsiba Tara bőröndjét, megfürödtem és felvettem egy csőnacit a rózsaszín kapucnis pulcsival és egy magas szárú adidassal. Volt 10 percem odaérni és minimum 15 perc az út.
-Francba.-mondtam hangosan.
Levettem a kulcsot, beszálltam a kocsiba és rohantam.Tara már várt, csak egyedül volt a bőröndömmel, csodálkoztam de nem kérdeztem rá.Kinyitottam bentről az ajtót.
-Szállj be!.-mosolyogtam rá.
Berakta a csomagtartóba a bőröndömet aztán beszállt.
-Nem vagy éhes?.-kérdeztem.
-De, már elég régen ettem a sok izgalom közben elfelejtettem. –mondta nevetve.
-Akkor, hova megyünk?-kérdeztem.
-Nem tudom, nem ismerem még Londont. Egész életemben L.A.-ben éltem.-mondta szomorúan.
-Akkor elviszlek egy jó helyre enni és megmutatom a várost.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-mosolygott Ő is.
elmentünk Nando’s-ba amin nagyon mosolygott, nem tudom miért. Ezután pedig körbe vezettem egész Londonba.
-Nagyon jól éreztem magam Sel.-mondta mosolyogva.
Én csak visszamosolyogtam rá aztán ránéztem az órámra.
-Ömm Tara hajnali egy óra van.- nevettem fel.
-Akkor szólok Apának, hogy jöjjön értem.-mondta Ő is nevetve.
-Inkább aludj nálam és holnap reggel haza viszlek.- ajánlottam fel.
-Nagyon köszönöm, ma már sokadszorra.-mosolygott.
Haza mentünk írtam anyának egy lapra, hogy itt alszik Tara szóval, ha elmentem edzésre adjon neki reggelit megbeszélgessen vele. Hajnali 4-ig beszélgettünk mikor Tara elaludt. Én kimentem a szobából nehogy felébresszem elmentem reggelizni, tusoltam, hajat mostam és elmentem futni. Fél 6-ra értem haza bevágtam az edző cuccomat a kocsi hátsó ülésére és elindultam a csarnok felé. Mikor bementem olyan emberrel találtam magam szembe akire egyáltalán nem számítottam.
-Peet!.-ugrottam a nyakába.-Annyira hiányoztál.
-Te is nekem!.-mosolygott és viszonozta az ölelésem.
10-kor végeztünk edzéssel és haza indultam. Anya és Tara a konyhában beszélgettem kakaóval a kezükben. Taranak még elég álmos feje volt, szóval gondoltam , hogy még csak most kelt fel.
-Sel te, hol voltál?-csodálkozott Tara.
-Majd haza felé elmesélem.-mosolyogtam.-Gondolom Anya nem adott ki.-röhögtem.
Anya csak szúrós pillantásokkal illette a megmozdulásom, sose tetszett neki, hogy ilyen lazán kezelem ezt az egész dolgot.
-Nem igazán akart róla beszélni.-mormolta.
-Jól van. Elmegyek letusolni és indulhatunk .-fordultam meg.-Addig szedd össze magad.-szóltam vissza a konyhába.
Mire végeztem Tara már lenn várt. Beszálltunk a kocsiba aztán egyből letámadott.
-Azt hiszem tartozol nekem egy magyarázattal.-húzta össze a szemöldökét.
-Hát szóval az az igazság.-húztam az időt miközben beindítottam a kocsit.-hogy egy profi sportoló vagyok, de tudtam, hogy nem ismersz ezért nem akartam elmondani, mert tényleg nagyon megkedveltelek.-mondtam és láttam ahogy elkerekedik a szeme.
-Úr isten Sel ez nagyon durva.-mondta.-Ezért voltál olyan ismerős Láttalak az újságban.-mosolygott.
-Remélem nem haragszol.-fordultam felé.
-Nem, semmi esetre sem.-mosolygott rám.
Beszélgettünk nagyon sok mindenről haza felé aztán valahogy szóba jött, hogy milyen típusú zenét hallgatunk. Csoda, de az ízlésünk nagyon hasonló és megbeszéltük, hogy elmegyünk a szombati Coldplay koncertre. Aztán elindult a rádióba egy One Direction szám. Tara azzal a lendülettel felém fordult.
-Szereted őket?-bökött a rádió felé.
-Találkoztam velük egy hónapja az olimpia záró ünnepségén, nem tudom mit esznek rajtuk a korunk beli , fiatal lányok.-mondtam kissé felháborodottan.
-Hát nem tudom nekem nincsen velük semmi bajom.-mondta
-Tara! Ne! Most komolyan te is fan vagy?-kérdeztem túldramatizálva és félig röhögve.
-Nem dehogy is, nem is ismerem őket.-röhögött ő is.
Komolyan nagyon jól telt a haza felé út. Röhögtünk és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a vidámparkba és a Madame Tussaund’s-ba, mert Tara még nem járt ott.
-Kár, hogy nem aludtam tegnap este.-mondtam magamba.
Nagy nehezen haza értem aztán természetesen anya egyből letámadott.
-Elmondtad neki? Mit szólt? Komolyan bízol benne? Nem fog kiadni az újságíróknak?-árasztott el a kérdéseivel.
-Igen, Anya elmondtam, örült és igen komolyan bízom benne.-mondtam.-De mi is volt az utolsó kérdés?-vakartam meg a fejem.
-Hogy, nem fog-e kiadni.-ismételte meg.
-Nem, nem hiszem, hogy olyan lenne mint Jennyfer. Megbízom benne Anya.-mosolyogtam rá és megöleltem.
-És apádat is elmondtad?-kérdezte viszonozva az ölelésem.
-Nem arra még szerintem ő sem és én sem vagyunk készen mondtam és a szobám felé vettem az irányt.
Még játszottam Markkal az öcsémmel és elmentem 10 km-ert biciklizni aztán fürödtem és elaludtam a nappaliba..

Másnap 5 órakor keltem és 6-ra a csarnokban voltam. Peettel ismét a brit újságok címlapján vagyunk, mert azt hiszik, azért jött Londonba, hogy velem legyen. Igazából pedig csak a 2 hónap múlva megrendezendő Európa bajnokságra készülünk. (Irány Milánó! Hurrá!) 10 kor végeztünk mint általában haza mentem aztán Taranak megígértem, hogy hívom ha indulok szóval tárcsáztam.
-45 percen belül előtted vagyok.-szóltam bele a telefonba.
-Rendben már várlak.-azzal leraktam a telefont.
Mikor odaértem bekopogtam és megvártam míg elkészül.
-Szóval szeretnék valamit kérni.-kezdte mikor beszállt a kocsiba.- de csak ha nem probléma.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Hát talán megteszem .-szívattam egy kicsit.
-Jövő héten jön haza egypár kedves ismerősöm, és szeretném ha megismernéd őket.-mosolygott.
-Melyik nap?-kérdeztem.
-Pénteken.-nézett rám.-Ugye benne vagy?-kérdezte újra.
-Persze!-mosolyogtam rá.
-Csak jövő héten lesz egy kis dolgom.-mondtam magamban és most először nem örültem, hogy el kell hagynom Londont.
-Minden rendben?-kérdezte Tara.
-Persze, csak kicsit elbambultam.-mosolyogtam.-De holnap én is szeretnék bemutatni valakit.-néztem rá kedvesen.
-Ő tényleg a barátod egyébként?-nézett rám fürkészően.
-Nem .-mondtam komolyan.- Egyszer volt, hogy megcsókolt, de felesleges lett volna erőltetni , Ő spanyol én nem. Messze lennénk egymástól.-mosolyogtam miközben az utat figyeltem.
-Sajnálom.-nézett rám.
-Felesleges, barátokként jobban kijövünk.-válaszoltam.
Bementünk a vidámparkba és nagyon sok mindenre felültünk. Kiderült, hogy Tara is úgy imádja a hullámvasútakat mint én szóval volt, hogy egymás után többször is felültünk a legnagyobbra.
Evett vatta cukrot, nagyon sokat a végén már feküdtem a röhögéstől, pedig az elején szomorú voltam, hogy én nem ehetek az edzések miatt. Annyira jól éreztük magunkat, hogy zárásig a vidámparkba voltunk és majd csak holnap megyünk viasz bábukat nézegetni. Elmentünk egy közeli mekibe kajálni aztán haza dobtam Tarat. Este 10 körül értem haza. Anya már hiányolt.
-Így, hogy itthon vagy is keveset látlak.-mosolygott rám.
-Jövőhéttől többször leszek itthon.-öleltem meg.
-Holnap elmegyünk viasz bábukat nézegetni meg enni utána pedig jövök haza és kitalálhattok valami programot. aztán már csak várom a  novembert és nem lesz több verseny. Már csak pár hónap és vége, de úgyis mindig ez van.-szomorodtam el.
-Őszintén várom a telet.-nézett rám komolyan.
-Apa mikor jön haza?-kérdeztem.
-A hétvégén és itthon is marad egy darabig.-mosolygott.
Sosem tudtam elképzelni anya, hogy lehet ilyen erős, hogy kibírja apa mellett mikor mindig távol van, de egy érv szóljon apa mellett, hogy sosem lépett félre és tényleg tudom, hogy szereti anyát attól függetlenül, hogy millió nővel megcsalhatta volna már.
-Hiányzik azért.-néztem mélyen a szemébe.
-Tudom kicsim.-ölelt meg.
Miután kibontakoztam az öleléséből felmentem a szobámba és aludtam.

Másnap reggel megint edzésre mentem aztán Taraért a London Eye-hoz mert vásárolni indult és az apukája behozta. Peet majd csak a viasz bábuk nézegetése után csatlakozik. Egyáltalán nem hibáztattam ezért. Mondtam Taranak, hogy be kell ugranunk a Powerslide boltba az időpontok miatt, de nem úgy nézett ki mintha ez zavarná. Bementünk és Nick kedvesen fogadott minket.
-Sziasztok lányok!.-mosolygott ránk kedvesen.
-Szia Nick. Ő itt Tara, Tara Nick.-mutattam be őket egymásnak.
-Sel van itt 5 szett görgő, napszemüveg és egy rózsaszín sisak csak neked. Tesztelni kéne.-mondta komolyan.
-Rendben. Köszönöm. Összerakod nekem egy táskába? Amúgy Nick az időpontos papírokat oda tudod nekem adni? Még fogalmam sincs mikor megyek.-mondtam.
-Persze egy pillant előkerítem azokat is.
Mikor végeztünk a lapot belenyomtam Tara kezébe, hogy rakja bele a kesztyűtartóbe én meg bevágtam a hátsó ülésre a táskát, aztán elindultunk a város másik felébe viasz bábukat nézegetni. Út közben röhögtünk meg énekeltünk.
-Talán most lesz még egy barátom? Remélem!.-gondolkoztam.
-Sel! Sel!- szólt Tara.
-Bocsi nem figyeltem mi történt?.kérdeztem.
-Csörög a telefonod.-mondta nevetve.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Sel! Komolyan téged nem lehet elérni.-szitkozódott Andy.
-Sajnálom.
-Szóval hétfőn megbeszélésünk van egy Londoni étteremben, jelenésed van! Muszáj ott lenned.-mondta.-Időpont egyeztetés,változtatás és a szponzor cuccok hiánya a téma.-folytatta.
-Andy! Nyugi! Az időpontok megfelenek változtatásra nem lesz szükség szponzor cuccokba pedig nem szenvedek hiányt.-mondtam.
-Jól van az igazgató ezt örömmel fogja hallani, hogy minden rendben van veled is.-mondta.
-Igazgató?-kérdeztem vissza.
-Igen az igazgató ide jött, hogy gratuláljon a kiemelkedő teljesítményed miatt és ezért elnézi a Peet-es esetet is.-mondta.
-Végre valami jó hír!-morogtam.-Andy le kell tennem, mert vezetek , de akkor hétfőn találkozunk.-köszöntem és kinyomtam a telefont.
Odaértünk épségben a telefonálásom vezetés közben sosem vezet jó véghez, de hála istennek ezt Tara nem tudja, mert lehet sikítozott volna, hogy azonnal álljak meg.
-Ez olyan izgalmas.-ugrándozott Tara.
-Tara, ez sok viaszbábú egy teremben.-röhögtem ki.
-Jól van már!-húzta el a száját.
Természetesen nem mehettünk úgy haza, hogy nem csinált egy csomó képet magáról. Engem is odavonszolt . Szóval fényképezkednem kellett a saját apámmal(?). Nem, igazán nem tudom miért. Aztán meg láttam azt az 5 majmot.
-Ez most komoly? Még itt is kísértenek.-néztem Tarara.
-Ne legyél már ilyen.-röhögött ki.-lehet, hogy nem is olyan rosszak.-nevetett tovább.
-Áruló!-fújtam rá aztán tovább mentünk.
Mikor végeztünk, (komolyan ez fárasztóbb volt mint egy egész napos edzés) Tara kérésére Nando's-ba mentünk enni. Csodálatos látvány lehetett, hogy két idióta tizenéves tömi magába a sült csirkét. Csináltunk képeket és utána azokon röhögtünk. Elbúcsúztunk, mert Tara ért jött az apukája én pedig haza mentem , mert esti programom van anyáékkal. Peettel nem tudtunk találkozni, mert leragadt valahol. Büszke voltam rá. Bementem a házba, de nem találtam senkit kiabáltam, semmi válasz. Felkapcsoltam a villany a konyhába és nagyon megijedtem mikor mindenki az arcomba üvöltötte hogy, meglepetés…
-Úristen.-csak ennyit tudtam kinyögni amin mindenki elkezdett röhögni. Nem akarom tudni milyen meglepődött fejet vágtam, de állítom van róla vagy 10 kép. Ott volt Peet (akkor itt akadt el gyanítom anya sütije miatt), Tara (!) komolyan visszajött, és komolyan nagyon örültem neki és nagyon sok olyan ember akiket a kori miatt ismertem meg.
-Köszönöm mindenkinek.-néztem rájuk mosolyogva.
A buli nagyon jól sikerült és végre Tara és Peet is megismerhették egymást. Csak aztán a végére az álmosság győzött szóval hamar ágyba kerültem.

Jó szokásomhoz híven reggel 6 kor már a csarnokban voltam aztán közvetlen edzés után Taraért mentem , mert este Coldplay koncert.(juhuu) Haza érve csodálkoztunk, hogy nem volt otthon senki, de inkább készülődtünk. Aztán már este 9 volt és indultunk a koncertre.
-Alig várom.-mondtam  a sport csarnok előtt.
-Én is. L.A.-ben minden évben van koncert , de eddig sosem mentem el mert nem volt kivel.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-De most van.-öleltem meg és bevonszoltam a csarnokba. Előbb mentünk mert VIP jegyünk volt és végig nézhettük az egész készülődést készíthettünk képeket és kérhettünk aláírást. Fantasztikus volt. Aztán a koncert végén elbúcsúztunk én haza mentem és aludtam mostanában nagyon lefárasztottak az edzések.

Már csak arra lettem figyelmes , hogy jövőhét csütörötök van úristen komolyan nagyon gyorsan element ez a két hét, lassan suli aminek az első 1hónapjában még nem fogok bejárni, de utána tömény tanulás.. Igazságtalanság... A gondolatimból a telefonom csörgése zökkentett ki a képernyőn pedig Tara képe volt látható.
-Ugye nem felejtetted el a holnapot?.kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Dehogy is. Mire menjek érted?-kérdeztem.
-Dél.- válaszolta
-Rendben ott leszek.- válaszoltam és letettem a telefont
Ezután anya kopogott be a szobámba egy levéllel a kezében.Kinyitottam és láttam, hogy az utazásom idő pontja megváltozott. Ránéztem a dátumra..
-Hát ez jóval előbb van.-mondtam magamban.
A dátum pedig…